Újabb fète chèz Pavol

 

Mindenki odavan Kuo aranyosságától, elolvad tőle mindenki. Taiwani óriásbébi. :)

 

Mérypoppincs csak vár és vár...

...arra a rohadék vonatra. Komolyan mondom az SNCF rosszabb mint a MÁV. Ezek kiírják mikor jön a vonat, aztán nem jön, vagy törlik a járatot... ja és minden hónapban van egy nap sztrájk, biztos ami tutti.
De legalább amíg várok a vonatra van időm játszani. :) Például Mary Poppins-osat.

Ami megváltoztatta itteni életem

Bicikli nélkül nem élet az élet.. Itt sem. Ma végre kipróbáltam milyen is itt biciklizni. Hát.. nem akarok többet metróra ülni, annál is inkább, hogy fantasztikus napsütésben és rövidujjúban tekertem ma. Fényképezőgépet persze otthonfelejtve, úgyhogy legalább nem kellett állandóan megállni. :)

Dolgozom is azért...

Nehogy azt higyjétek hogy csak lógatom a lábam dolgozunk is. Itt például vad betűtervezés folyik.

A kert éke

Belleville sokadszor

Akármennyire is be vagyok mindig szarva, mert olyan alakok vannak itt..., valahogy mindig visszavisz a lábam, hogy még nézzek.

... és mindig van miért visszamenni

akár otthon a nyócban is lehetne

Zsófinak

„Megyek körülnézek, már egy órája beszélget a sajtossal...”

„Innen jönnek ezek az illatok?”

„Gyereeemáááár!!!”

Piackutatás 2. rész, árusok

Minden nagyon finom és nagyon guszta, állandó vásárlási ingere lesz ezektől az embernek. Egy tucat langusztával sikerült hazaérni. Mmmm...

Kriszta a kofa :) – Piackutatás

Hétvégén Julcsi barátnőmet helyettesítettem a Versailles-i piacon. A kofák élete nem csak játék és móka, kőkemény munka. Hajnali keléssel, kipakolással bepakolással, tésztagyúrással, nyújtással, tekeréssel, sütéssel és kész. A franciák érdeklődése a kürtőskalács iránt egyenlőre nem túl meggyőző, de bevezetés alatt áll a termék, remélhetőleg mielőbb országszerte keresni fogják. Mindenképpen akarnak valamit tenni a közepébe (nekem ez még soha sem jutott eszembe).
Ha kimegyünk Párizsból teljesen megváltozik az emberanyag, hirtelen sokkal kedvesebbek, barátságosabbak és beszélgetősebbek lesznek. Voltak vásárlójelöltek akik egy órán át eldiskuráltak francia segítőtársammal a kürtőskalács készítés rejtelmeiről és az élet kérdéseiről. Majd! Miután szegény Sebastien egy fél órán át jártatta a száját, képesek voltak elmenni anélkül, hogy vettek volna egy nyomorult kürtőskalácsot. Nekem nem lett volna szívem.

Periferic

Tlálkozásom a párizsi dugó fogalmával..Ehhez itt kell élni, hogy tudjon benne közlekedni az ember. Úgy éreztem magam, mintha életemben nem ültem volna még volán mögött. Itt csak vonatos közlekedés ajánlott.

Párizsba kedden beszökött a tavasz...

Végre itt van. Igen, erre vártunk nagyon. A suli udvarán ilyen a hangulat ebédszünetben. Ott henyél az egész iskola...

Március 15 Párizsi módra

Ha az ember külföldre szakad, nagymértékben megnövekszik a nemzeti öntudata. Kifejezetten szükségét érzi, hogy kitűzze kokárdáját és ellátogasson a párizsi magyar intézet Március 15-i ünnepségére. Ami igen alternatív volt, – ugyan az ünnepi beszédről éppen lemaradtam, mert egy kellemes rozé társaságában éppen nemzeti hőseinkre gondoltam a szemközti parkban belga barátnőmmel  – a zenét Ágoston Béla Gabona nevű zenekara szolgáltatta az ünneplőknek.
Az külön vicces volt, hogy egy rég nem látott ismerőssel is találkoztam aki Londonból ruccant át éppen, a vetítésen pedig Herczku András osztálytársam munkái is láthatóak voltak. Hiába, kicsi ez az ország nagyon.

A szokásos vasárnapi sétám

Találtam szép hajókat. :)

ők meg tüntettek a Bastille-nél.

Place des Vosges.

Szolid vasárnap délutáni tömeg a Marais-ban.

WAMP itteni módra.

Espadrille gyerekkorom kedvence.

Itt fogok osztrigát enni...

Vasárnapi Versailles-i piac

Zenészek 2.0

újabb és újabb felfedezések... jobbnál jobbak :)





áttértem a youtube-os feltöltésre, a blogger videófeltöltő egy rakat szar!
ha mégsem valaki felvilágosíthatna, hogyan működik...

Béna nap

Eredeti célom pénteken bicikli beszerzés lett volna. A vonaton Párizs felé derült ki számomra hogy Montreul-i piac péntekenként nincs nyitva. Már késő volt, de gondoltam megnézem milyen az élet a Belleville-i piacon. Természetesen már az is bezárt mire odaértem, viszont teljesen olyan volt a hangulat, mintha legalábbis Albániában lettem volna. A balkán balkánja. Szemétkupacok mindenhol, az otthagyott rohadó gyümölcsök között turkáló éhező emigránsok és francia szót egyáltalán nem lehetett hallani. Olyan volt mintha egy másik országban jártam volna arra a fél órára. Fényképezni nem is nagyon mertem, pedig lett volna mit. Sokat bővülhetett volna a portrégyűjteményem.. Legközelebb szerzek magam mellé egy guard-ot.

 

Zsilip működésben

Ez már a Chatelet-nél egy patkányírtásra szakosodott bolt. A belváros belvárosában... :O