Hétvégén Julcsi barátnőmet helyettesítettem a Versailles-i piacon. A kofák élete nem csak játék és móka, kőkemény munka. Hajnali keléssel, kipakolással bepakolással, tésztagyúrással, nyújtással, tekeréssel, sütéssel és kész. A franciák érdeklődése a kürtőskalács iránt egyenlőre nem túl meggyőző, de bevezetés alatt áll a termék, remélhetőleg mielőbb országszerte keresni fogják. Mindenképpen akarnak valamit tenni a közepébe (nekem ez még soha sem jutott eszembe).
Ha kimegyünk Párizsból teljesen megváltozik az emberanyag, hirtelen sokkal kedvesebbek, barátságosabbak és beszélgetősebbek lesznek. Voltak vásárlójelöltek akik egy órán át eldiskuráltak francia segítőtársammal a kürtőskalács készítés rejtelmeiről és az élet kérdéseiről. Majd! Miután szegény Sebastien egy fél órán át jártatta a száját, képesek voltak elmenni anélkül, hogy vettek volna egy nyomorult kürtőskalácsot. Nekem nem lett volna szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése