Nem tudom hogy van ez, de kedves emigránsaink kultúránk legcikibb részéit képesek megőrizni az örökkévalóságnak, például ők is szívesen dalolták az „Az a szép, az a szép akinek a szeme kék..” című örökbecsűt... Jajj.
Különben nagyon érdekes volt ott lenni, figyelni őket, nagyon jó kis családnak tűntek.
Judit jobbról (néni) a kedvenc szupernagyim, az ő családja ünnepelt.
Az idő szépen egymáshoz érlelte az arcukat.
Machbox.
A további csoportképek jelentem nagyon szarok lettek ezért nem láthattok többet a famíliából. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése