Minden jó véget ér egyszer...

Nem tudom meddig tudtam volna még maradni... de ez a három hónap fantasztikus volt. így, hogy mostmár három hónap távlatából nézek vissza, talán még jobban felértékelődött a távollétem. Megértem, felnőttnek nyilvánítottam magam, tanultam, éreztem, láttam rengeteg mindent.
Hosszú idő feldolgozni ezt a vizuális és élménysokkot, de már azt nézegetem, mikor mehetnék vissza kicsit Párizsba, mikorra akad egy olcsó repülőjegy...

Ez a remek kép azt hivatott ábrázolni, hogy az autóban ott volt fél Provance és már egy gombostű sem fért volna be.

Utolsó pillantás az Argens-re.

Aztán már csak a csíkokat néztuk, tizenhárom órán keresztül...