2010. május 25., kedd

Elindultam...

A második utolsó vacsora és reggeli és további étkezések után utunkra indultunk. Tervbe vettük, hogy átszeljük ezt a hatalmas országot, lemegyünk délre ismerősökhöz látogatóba. Könnyes búcsút vettem a háziaktól és Bessancourt-tól és irány a Loire vidéke. Orleans-ig egy gyorsforgalmi úton haladtunk, az nem volt különösebben izgalmas. De onnantól rákanyarodtunk a Loire völgyére és szebbnél szebb falvakon mentünk keresztül.
Nekem a Sully Sur Loire-i kastély ült be, hogy azt mindenképpen látnom kell. Valahonnan gyerekkoromból datálódik satómánságom, talán annak idején a Hédervári kastély kapcsán fertőződtem meg örökre.

















Búcsúbagett Katinak készített ajándékkal.

































utitársak






































Sully Sur Loire.

















Este Briarre-ban egy kis szállodában aludtunk. Ezek a vidéki városok nem az esti pörgésükről híresek...

Anna & Kriszta in Paris

Az alábbiakban Anna képei következnek, az együtt töltött napokról. Az időrendi sorrend itt kicsit felborulni látszik.

















Ez a kedvenc tipuskávézóm. Ahol együtt a dohánybolt a szerencsejátékos és a kávézó és étkezni is lehet. A legigazibb francia hangulat!

















Az úttörő ahol tud segít, biciklistársnak pedig annál is inkább. Szegény néninek leesett a lánca. Négyen sikerült is visszatennünk. :)






















Ez az a Kriszta aki a Loire mentén egy kastélyban fog lakni.

















Ez pedig az ahol libul a barátnőjével.






















































Hála Nina útmutatásának, az utolsó napok egyikén végre eltaláltunk egy igazi helyi helyre.
Leginkább a Szimplakerthez hasonlított, csak itt hatalmas olajfák voltak az asztalok közepébe ültetve. Nagyon jó kis hely. La Bellevilloise névre hallgat.



Ez a fogadóebéd volt, amit Katiéknak csináltunk, amikor hazaérkeztek.
Húsleves, töltött cukkini.

















































Ezek jobboldalt az én szedéseim. :)

















Ezek pedig a szitáim....

















Ezt mennyire szerettem csinálni. Varázslatos.



























































Itt a linómat domborítom éppen.

































Ebben a kávézóban csak Anna volt, igazán megmondhatná hol van, hogy legközelebb én is elmehessek. Szimpatikus..

2010. május 13., csütörtök

Utolsó vacsora

Már annyi utolsó kezdetű cím volt...
Ismét egy gasztroorgia Kati előadásában.











































Pakolás

Három hónapot összerakni, nem két perces móka, ennyi szart összegyűjteni. Kis papírkák, belépők, katalógusok, térképek. De nem tudtam megválni tőlük. Az autó csurig tele, a biciklimet ott is kellett hagyni... :(



























































































Utolsó kép Párizsról

















Ez az utolsó képem a városról, már eléggé melankólikus hangulatba kezdtem kerülni, úgyhogy nem volt kedvem többet fényképezni. Az A la mere de famille egy fantasztikus édességbolt, ha erre jártok nézzetek be ide. Passage Joffrin után balra.
Ezek után elballagtam a Cadet című megállóhoz, visszanéztem, elmorzsoltam egy könnycseppet és eltűntem a föld alatt. Viszlát Párizs, visszajövök még sokszor!

Környékbeli kirándulás scampival

Folytattuk egy másik nap a környék további felfedezését, és mindenhol kisebb-nagyobb kastélyokra és birtokokra bukkantunk. Fantasztikus fények, burjánzó természet. Az esténket pedig egy scampivacsorával zártuk. Nyamm... (Ekkor már két hete hedonizáltam folyamatosan, ilyen-olyan ínyencségekkel, borzalmas, nem is tudom, mi lesz velem otthon...)

















































Lecsóóó

Mutogatós séta

Próbáltam mindenből egy kicsit mutatni nekik, hogy lássák amit én láttam, de gyorsan rájöttem, hogy reménytelen... Nem lehet három hónapot három nap alatt megmutatni, így aztán csak esszenciális izelítőt kaptak szeretteim a városból.
Például a Jardin des Plantes időközben teljesen kizöldült, úgyhogy nekem is újdonság volt.





















































































































a mecsetben is kellett igyak még egy utolsó mentateát, ami igazából ihatatlan, annyira cukros, de a hangulat kedvéért kell.






















































...és ez nem az első alkalom, hogy ilyet látok.... :) szegény városi macskák

















gyönyörűséges fixik száguldoznak az utcákon, nagy divatja van itt ennek, de hát ami szép az szép!

















egyik kávézóból a másikba, így megy ez itt és csak nézni mi történik az utcán, kik járkálnak






















A játékbolt alkalmazottja kirohant hozzánk, amint meghallotta, hogy milyen nyelven beszélgetünk, kiderült az anyukája is magyar és otthagyná Párizst mindenestül és szíve szerint Magyarországra jönne élni. Senkinek sem jó az amiben éppen van...

















Notre Dame- Krisztus teste, Ámen...







Utcai robozene.

















És végül egy vacsora a nap megkoronázásaként. Ennyi minden egy napra és ez így ment velem minden egyes nap.... Fúú de jó volt!