Élményfeldolgozó tea

A mecsetbeli oázisteázóban.

 

 

Grande Mosquée de Paris

Már régóta készültünk megnézni a mecsetet.

A tegnapi időzítéssel különös szerencsénk volt, Mohamed próféta születésnapját ünnepelték.

Fantasztikus színek arcok, mágikus hangulat, zene, dalolás. Döbbenten és kicsit megszeppenten álltam az embertömegben.

Nem tudtam, merjek-e fényképezni, titokban csináljam-e vagy sem. Aztán úgy ítéltem, össze kell szedjem a bátorságom, botorság lenne kihagyni ezeket a képeket.
Szerettünk volna bemenni a mecset imarészébe, de oda túrista nem teheti be a lábát. Aztán később, ahogy bóklásztunk a kertben, találtunk egy külön, nők részére fentartott imatermet, vagy nem is tudom mi volt az.
Megkérdeztünk egy lányt, hogy vajon bemehetünk-e oda és rögtön kedvesen invitáltak.
Leültünk egy sarokba megfigyelni. Alighogy letelepedtünk, jöttek az asszonyok, süteménnyel és kuszkusszal kínáltak minket.
Igazi női buli volt, olyan ami kell az ember lányának. Egyesek imádkoztak, mások beszélgettek, volt egy csapat az egyik sarokban akik halkan énekeltek. A gyerekek is nagyon fegyelmezetten ücsörögtek kis csapatokban, átérezték az ünnep fényét. Itt már nem volt arcom képeket csinálni.

Nagyon szép, ahogyan a nők és a kislányok igazgatják kendőiket, mert ugye állandóan kibomlik.

Ennél az asztalnál ültek a prédikátorok a zenészek, az énekesek és az imám is.

így kell csinálni

Jardin des Plantes

 

 

 

Most még nem sok néznivaló akad rajta. A pálmaház is éppen rekonstrukció alatt...

Ide is vissza kell jönni később. Most múzeumokat kell járni. Ez lesz a jövő heti program.

Metrózenészek

Imádom őket. Mindig mosolyt csalnak a szigorú utasok arcára, ezt fürkészem ki mosolyodik el. A legjobb pedig, hogy össze lehet nevetni más emberekkel, hogy: „nézdmá milyen vicces figura”, vagy „te is hallod milyen hamisan énekel???”. Az alábbi muki ha jól értettem politikai tartalmú trubadúrdalokat adott elő. Kiváncsi vagyok hogy néznének Budapesten az emberek, ha egy fazon elkezdene dalolni a kormányról. :)

Versailles

Jó, jó szép, de sok, nagyon sok. Kevés a bútor és nincsenek is szinte berendezve a szobák. Határozottan csalódott vagyok. Azt gondoltam, királylánynak képzelhetem magam néhány órára, de nem volt kedvem ott annak lenni. OK. Monumentális, de hát giccsparádé. A kertből sajnos nem sok jutott, még a virágok sehol, a szökőkutak sem mennek, azt visszamegyek megnézni, amikor már lesz értelme. Egy hirtelen jött vihar kikergetett a kastélyparkból gyorsan ...bőrig ázva.

 

 

 

Printemps

Reggeli közben végigkövethettem egy gyönyörű cérnametélt készítő szertartást.

 

Itt ma beköszöntött a tavasz. Mostmár tényleg. Izabellával és Borisszal elmentünk a közeli erdőbe.

 

 

Vasárnapi lakoma

A mindennapi finomságok mellett, vannak összejövetelek amikor háziasszonyom különösen kitesz magáért. Hétvégén gyakran jönnek ismerősök, családtagok ebédelni, ilyenkor minden van ami szem-száj ingere.
Az pedig ahogyan ma mindenki nekiesett a libamájnak...perverz. Persze a libamájról nem készült kép.
Viszont ez lesz az első itteni feljegyzésem a szakácskönyvembe.

 

 

Ennyi maradt.

Bessancourt

Itt lakom. Nincs túl nagy élet, amint az látszik, de jó ide hazajönni a nagy nyüzsgésből.

 

 

Kastélypark. A kastély már elveszett belőle valahova az évszázadok során.

Eddig még két embert láttam benne.

 

 Na ekkora az élet, én nem tudom, de ezek mind be vannak zárkózva a négy fal közé még szombaton is. Fura egy népség.

Ez a tizenharmadik századi templom. Pas mal.

Amikor pedig hazaérek, általában valami ilyesmi kép fogad és válogatott finomságok készülnek, merő passzióból.

A szombati nap krónikája

Antonellának reggel kilencre bankba kellett mennie, úgyhogy nem sokat aludtam...
Megvártam. Ott kókadoztam a bankban míg ő tárgyalt. Ez pont arra volt jó, hogy elálljon az eső és kisüssön a nap, úgyhogy felfedezőútra indultunk.
Belville. Ha jártatok már varázslatos helyen... Ez a különböző arab országokból érkezők gyűjtőhelye. A Rue du Faubourg du Temple olyan mint egy bazár. Minden kipakolva az utcára, hatalmas jövés menés. Ez megint egy új Párizs, nyoma sincs a megszokott eleganciának, otthonosan lepukkant minden.

 

 

 

 

 

Persze a gyűjteményembe is került néhány új darab.

Écluse 

Fujj, ez rettenetes volt, egy cukrászda kirakata, tortadíszek. 

Könyvesbolt a Quai Valmy-n ahova grafikus féle jobb ha be sem teszi a lábát.

10 perc után idegesen távoztam. Olyan választék grafikai könyvekből, hogy azt sem tudtam mibe nézzek bele.

Vásárlás fel sem merült, mert még előttem állt fél Párizs gyalogos átszelése.

Cukiság. Már tudom ki fog ilyet kapni tőlem. Természetesen lopom a formát. :P

 

Mivel annyira szép kis sétálós napot töltöttem el, megajándékoztam magam az első éttermi ebéddel.

Hogy az a pirospaprika minek a tányér szélére nem értettem, a gasztronómiai elvárásaim nem elégültek ki tőle, de jóllaktam.

 Bágyadtan, félálomban zötyögtem hazafelé.

Chez Marie-Pierre

 

 

Megint tök jó kis este volt. Amiről már nem készült kép...

Antonella – az olasz lány akinél aznap este aludtam – az Oberkampf környékén lakik. Ez a  11. kerület.

Na ott este akkora buli volt, hogy na és remek jó hangulat. Két kis utcában  egymás hegyén-hátán helyek és mindegyik tömve. Szerencsétlenül járkáltunk fel-alá, hogy hova menjünk be, végül bénák voltunk és kihagytuk, de megbeszéltük, hogy legközelebb ide visszük a csapatot.

Nouvel appareil

 

Új barátom. :) Nagyon pöpec.

 .. és az első kép, Antonellával.

RIP. CANON A630

Pont most, cserbenhagyott... Azért ezt a túrát még igazán kibírhatta volna. A héten kép nélkül maradtok ezért. Igyekszem pótolni hiányosságaimat, gondolhatjátok hányszor őrülök meg naponta hogy nem tudok fotózni. Tegnap ki kellett hagyjam, ahogyan a csövesek az első meleg napsütésben PEZSGŐZTEK egy kapualjban. Nem nagyon akartam hinni a szememnek.
Ha minden jól megy hétvégén megoldom ezt a tarthatatlan helyzetet és újra szolgáltatom a látványosságokat.

Place Vendôme

Vasárnap a buli után korán reggel útnak indultunk. Párizs is a legkedvesebb arcát mutatja vasárnap délelőtt, még a nap is kisütött, fujj. Kígyózó sor a péknél a friss áruért, narancslé, kávé és kerestük Christinával, hol is fogyasszuk el mindezt. A Place Vendôme-ra gondoltunk, nekem ott kellett fotóznom az egyik iskolai feladatra.
Nem volt jó választás... túrista hegyek, nagy büdös betonrengeteg. Ennyit a romantikáról.

 

 

 

 

 

 

Ez A RITZ nem egy feltűnő darab... Azt hittem sokkal puccosabb.

 

Napóleon Austerlitz-i győzedelmi trajanus-oszlop koppintása  1200 lopott ágyúból.

Az elmaradhatatlan. A hülye japánok azonnal körbeállták és nem lehetett hozzáférni. Ilyenkor utálok túrista lenni, mert nekem is meg kellett lennie.