Ellátogattunk a Cotignac-i piacra. A piacok válogatás nélkül mindig érdekesek. Ez a legközelebbi nagyobb település, ahova át lehet ruccanni zöldségekért.
Rutintalanul majdnem zárás körül érkeztünk, de igazából nem is vásárolni, inkább csak egy kicsit szippantani szerettünk volna az ottani levegőből.
Nálunk miért nem tudnak ilyenek megmaradni????
A bácsik a Carces-i tó partján horgásztak és éppen amikor odaértünk egy hatalmas törpeharcsát kapott ki a vízből az egyikük. A horgászok ki nem állhatják a törpeharcsákat, ezért készségesen felajánlotta, hogy ha akarom, vigyem. Vacsora lett belőle. Nyamm.
A Cotignac-környkéki körútunkról – egy hirtelen ötlettől vezérelve – a kertek alatt szándékoztunk visszatérni Correns-ba. (Láttunk a térképen valami jelet.) A földúton feltűnt, hogy nem nagyon van már benzin, meg akartunk fordulni... csak ez ott volt...
..és ez lett
Hála a vidéki franciák segítőkészségének pillanatok alatt kaptunk segítséget. Többen konzíliumot álltak az autó körül, hogy mit is lehetne itt tenni. Végül Teherautós Théodor jelentette az egyetlen kiutat, akiért még gyorsan el kellett szaladjunk a benzinkúthoz, épp zárás előtt voltak. Théodor azonal pattant a teherautóba, amin éppen volt egy roncs is és ezzel repesztettünk a földúton, szegény Saab megmentésére.
Aztán sitty-sutty kb. két perc alatt az autó kint is volt az árokból. Ugyan lehetett volna sokkal rosszabb is, de jót röhögtünk a végén és ebből is egy élmény lett inkább.
A nap fáradalmait, a kisházban pihentük ki... El tudnám itt képzelni a létem...
